Krókusz chrysanthus Fuscotinctus (sárga)

Dekoratív hagymás krókuszfaj, amely kora tavaszi virágzásáról ismert.

Virágai sárgák, sötét, barnás-ibolyás foltokkal és erezettel, amelyek érdekes és kontrasztos megjelenést kölcsönöznek.

Levelei keskenyek, sötétzöldek, közepükön jellegzetes fehér csíkkal.

A növény tömör, sziklakertekbe, kerti ágyásokba és dézsákba alkalmas.

A napos vagy félárnyékos helyet és a jó vízelvezetésű talajt kedveli.

Hogyan neveljük?

Az ókori rómaiak a krókuszt a hajnal istennőjének, Aurórának a virágaként tartották számon. Az emberek már az ókori Asszíriában és Babilóniában, Indiában és Egyiptomban is ismerték, több ezer évvel időszámításunk előtt, ahol festő-, gyógy- és dísznövényként, valamint fűszerként használták. A Crocus (krókusz) nemzetségnév ógörög eredetű, és már az ókorban is használták.

Szeptember és november között ültetjük, az ősszel virágzó fajtákat júliusban.

A krókusz gumóhagymákkal szaporodik, amelyeket minden évben nyár elején, a virágzás és a föld feletti részek elszáradása után kiszedünk a talajból, és árnyékos, száraz, szellős helyen megszárítunk. Ezután a képződött kis sarjhagymákat leválasztjuk a nagyokról. A nagyokat ősszel, egymástól 5-8 cm-re ültetjük ideiglenes ágyásokba. A krókusz laza, homokos talajt és napos helyet igényel.

A hagymákat ősszel kell elültetni — szeptembertől decemberig, mielőtt a talaj megfagy. Válasszon napos vagy enyhén félárnyékos helyet laza, jó vízelvezetésű talajjal. A hagymákat a saját magasságuk nagyjából háromszorosának megfelelő mélységre ültesse, csúcsukkal felfelé, egymástól 5–10 cm-re. Ültetés után egyszer öntözze meg, és az első levelek megjelenéséig tartsa mérsékelten nedvesen a talajt. Virágzás után távolítsa el az elnyílt virágot, de a leveleket hagyja magától elsárgulni — ezek táplálják a hagymát a következő szezonra.