Krókusz Snowbunting (fehér)

A „Snowbunting” krókusz kis termetű fajta tiszta fehér virágokkal, amelyek kora tavasszal nyílnak.

Kiváló virágágyásokba, szegélyekbe és cserepekbe.

A napos vagy részben árnyékos helyeket és a jó vízáteresztő talajt kedveli.

Gondozás

Az ókori rómaiak a krókuszt a hajnal istennője, Auróra virágának tartották. Az emberek már az ókori Asszíriában és Babilóniában, Indiában és Egyiptomban is ismerték, több ezer évvel időszámításunk előtt, ahol festő-, gyógy- és dísznövényként, valamint fűszerként használták. A nemzetség neve, a Crocus (krókusz) ógörög eredetű, és már az ókorban is használták.

Szeptember és november között ültetik, az ősszel virágzó fajtákat júliusban.

A krókusz gumóhagymákkal szaporodik, amelyeket minden évben nyár elején, az elvirágzás és a föld feletti részek elszáradása után kiszednek a talajból, majd árnyékos, száraz és szellős helyen megszárítanak. Ezután a kialakult kis szaporítóhagymákat leválasztják a nagyokról. A nagyokat ősszel, egymástól 5–8 cm-re ültetik ideiglenes ágyásokba. A krókusz laza, homokos talajt és napos helyet igényel.

A hagymákat ősszel kell elültetni — szeptembertől decemberig, mielőtt a talaj megfagy. Válasszon napos vagy enyhén félárnyékos helyet laza, jó vízelvezetésű talajjal. A hagymákat a saját magasságuk nagyjából háromszorosának megfelelő mélységre ültesse, csúcsukkal felfelé, egymástól 5–10 cm-re. Ültetés után egyszer öntözze meg, és az első levelek megjelenéséig tartsa mérsékelten nedvesen a talajt. Virágzás után távolítsa el az elnyílt virágot, de a leveleket hagyja magától elsárgulni — ezek táplálják a hagymát a következő szezonra.