Krókusz Etruscus Zwanenburg (sárga)

Gyönyörű tavaszi krókusz élénksárga virágokkal és lila erezettel.

A növény alacsony, kb. 10–15 cm magas, és kora tavasszal virágzik.

Kertekbe, sziklakertekbe és gyepfelületek díszítésére is ültethető.

Könnyen nevelhető, a napos vagy enyhén árnyékos, jó vízelvezetésű talajú helyeket kedveli.

Hogyan neveljük?

Az ókori rómaiak a krókuszt a hajnal istennőjének, Aurórának a virágaként tisztelték. Az emberek már az ókori Asszíriában és Babilóniában, Indiában és Egyiptomban is ismerték, több évezreddel időszámításunk előtt, ahol festő-, gyógy- és dísznövényként, valamint fűszerként használták. A Crocus (krókusz) nemzetségnév ógörög eredetű, már az ókorban is használták.

Szeptember és november között ültetjük, az ősszel virágzó fajtákat júliusban.

A krókusz gumóhagymákkal szaporodik, amelyeket minden évben nyár elején, az elvirágzás és a föld feletti részek elszáradása után kiszedünk a talajból, majd árnyékos, száraz, szellős helyen megszárítunk. Ezután a képződött kis szaporítóhagymácskákat leválasztjuk a nagyokról. A nagyokat ősszel, egymástól 5–8 cm-re ültetjük ideiglenes ágyásokba. A krókusz könnyű, homokos talajt és napos helyet igényel.

A hagymákat ősszel kell elültetni — szeptembertől decemberig, mielőtt a talaj megfagy. Válasszon napos vagy enyhén félárnyékos helyet laza, jó vízelvezetésű talajjal. A hagymákat a saját magasságuk nagyjából háromszorosának megfelelő mélységre ültesse, csúcsukkal felfelé, egymástól 5–10 cm-re. Ültetés után egyszer öntözze meg, és az első levelek megjelenéséig tartsa mérsékelten nedvesen a talajt. Virágzás után távolítsa el az elnyílt virágot, de a leveleket hagyja magától elsárgulni — ezek táplálják a hagymát a következő szezonra.