Szőlőtőke Tamyanka - középkorai érésű

Tamyanka - borszőlőfajta, amely a Közel-Kelet területéről származik - Szíria, Irak, Egyiptom, Irán stb.   A legtöbb szőlőtermesztő országban különböző neveken fordul elő. Bulgáriában nagy területeket foglal el, akárcsak Franciaországban, Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban, Magyarországon, a volt Jugoszlávia országaiban, Bulgáriában, Romániában, Ukrajnában és az USA-ban.   További ismert nevei: Temenuga (Vraca vidéke), Muscat de Frontignan, Muskat blanc a petits grains, Muskat roze a petits grains (Franciaország), Muscato di Canelli (Olaszország), Tamaioasa (Románia), Tamjanika (Szerbia), Muszkat belij (a volt Szovjetunió országai).    A Tamyanka középkorai borszőlőfajta. Szeptember első felében érik. Érés után a szőlő aszalódik. Jól fejlődik könnyű humuszos-karbonátos, homokos-agyagos vagy kavicsos talajokon, dombos, jól szellőző, napos fekvésű területeken. A tőkék közepes növekedésűek, jó termékenységűek, termésük közepes. A fajtát megtámadja a szürkerothadás, és különösen erősen a szőlőatka. Gyengén ellenálló az alacsony téli hőmérséklettel szemben. Az átlagos termés dekáronként kb. 800 - 1000 kg.   A fürt közepes méretű (120-160 g), hengeres vagy hengeres-kúpos, félig tömött vagy tömött. A bogyók közepesek, gömbölyűek. A héj vastag, rozsdássárga vagy aranysárga, napbarnított, jellegzetes apró fekete pöttyökkel. A hús lédús, harmonikus ízű, erős tömjénes utóízzel.   A szőlő sok cukrot halmoz fel - 20-26%-ot, 6-8 g/dm³ titrálható savtartalom mellett. Az aszalódás és a magas cukortartalom felhalmozása miatt a szőlő alkalmas kiváló minőségű félszáraz és édes borok készítésére, amelyeket sötét aranyszín, testesség és finom muskotályos-tömjénes illat jellemez. Klasszikus borszőlőfajta minőségi desszertborok készítéséhez. Olaszországban ebből készül a híres „Asti spumante”, a Krímben a „Livadia”, a „Magaracs”, a „Gurzuf” és a „Kasztel”.