Szőlőtőke Ugni blanc - komplex ellenálló - késői érésű

Ez a szőlőfajta Dél-Franciaországból származik.    Cognac vidékén fokozatosan kiszorítja a Folle blanche fajtát. Az olaszországi Toszkánában is sokfelé termesztik, ahol Trebbianónak (Trebbiano) hívják, ezért sokan úgy vélik, hogy ott van az őshazája.   Jól díszlik Bulgáriában, Moldovában és Kanadában is. Már 1302-ben ismertté vált, amikor Pietro de' Crescenzi olasz botanikus leírta. Muscadelle-nek (Muscadelle) is nevezik, a fehérborok házasításakor gyakran kis mennyiségben adják hozzá. Bizonyos mennyiségben vörös fajták szőlőjéhez adva a híres „Chianti” borok összetevője.   Ez a fajta, amelyből Armagnac vidékén kb. 11 250 ha található (a szőlőterület 75%-a), jól alkalmazkodott a helyi talajokhoz, ellenálló a hideggel szemben, alkalmazkodott a lisztharmathoz és a szürkerothadáshoz, viszonylag szárazságtűrő és nagyon termékeny - egy hektárról akár 100-150 hl bor nyerhető. A Trebbiano az egyik fő fajta, amelyből az „Armagnac” készül.   Agrobiológiai jellemzés - a késői érésű fajták csoportjába tartozik (szőlője szeptember végén - október elején érik). A fürt közepes vagy nagy, szárnyas. A bogyó kicsi, majdnem gömbölyű, közepesen vastag, szívós, sárgászöld, viaszos hamvas héjjal borított. Virágelrúgás és bogyózsugorodás (millerandage) ennél a fajtánál nem figyelhető meg. Affinitást mutat az országban elterjedt alanyokkal, de a legmegfelelőbb alanya a 41 B. Technológiai jellemzés - fogyasztási érettségkor a szőlő kb. 18-21% cukrot halmoz fel, titrálható savtartalma 7-9,5 g/l. A szőlő cukortartalma jó, elérheti a 24-25%-ot, savtartalma magas. Borai finom ízűek és gyorsan kialakul a bukéjuk, de érleléssel nem fejlődnek tovább. Bulgáriában főként párlatalapanyag előállítására használják.   Ellenálló képesség - a tőkék kevéssé ellenállók az alacsony téli hőmérséklettel és a szárazsággal szemben, de jól ellenállnak a lisztharmatnak és a szürkerothadásnak. Termés - jó növekedés és nagyon jó termékenység jellemzi (az átlagos termés dekáronként 1000-1500 kg). Pomorie és Burgasz környékén brandy előállításához („Aheloy”) készítenek belőle boralapanyagot.   Levél — nagy, hosszában ovális, erősen tagolt, 5 karéjú, molyhos. A levéllemez felfelé határozatlanul hajlik, felülete nagyhólyagos. A középső karéj körvonala hegyesszöget zár be. A felső öblök mélyek vagy közepesek, zártak, tojásdad nyílással és lekerekített aljjal. Az alsó öblök sekélyek, nyitottak, párhuzamos oldalakkal és hegyes aljjal. A levélnyélöböl nyitott, líra alakú, hegyes aljú vagy zárt, elliptikus nyílással. A fogak nagyok, háromszög alakúak, széles alappal, néha világosabb színűek. Az erezet felül és alul világos sárgás. A levélnyél közepesen hosszú, világoszöld, kopasz. A levél őszi színe sárga.   Virág — kétivarú. Fürt — nagy, kúpos, a tövénél elágazó, szárnyas, félig tömött. A kocsány közepesen hosszú, közepesen vastag, teljesen fásodott, szívós. Bogyó — inkább apró, gömbölyű, zöldessárga (túléréskor rózsaszínes lesz), apró, ritka pöttyökkel. A héj áttetsző, vastag, szívós. A hús lédús, harmonikus ízű. A bogyókocsány közepesen hosszú, vékony, kis kúp alakú bogyópárnával és rövid ecsetkével.    Az Ugni blanc nagyon késői borszőlőfajta. Szőlője október első felében érik. A könnyű, homokos-agyagos talajokat kedveli, ahol értékes tulajdonságai megmutatkoznak. Erős növekedésű, termékenysége nagyon nagy, termése bőséges. Affinitása a Bulgáriában elterjedt alanyokkal jó. Érzékeny a hidegre, viszonylag szárazságtűrő. Szőlője nem reped, és szinte nem rothad. Magas savtartalma miatt szőlőjéből kiváló minőségű, gyorsan érő konyakalapanyag készül. Charente és Armagnac tartományban (Franciaország) más fajtákat, például a Folle blanche-ot szorította ki a konyak és az armagnac előállításában.