Szőlőtőke Storgozia - késői vörös borszőlőfajta - ellenálló

A Storgozia bolgár vörös borszőlőfajta, amely ellenálló a peronoszpórával, a lisztharmattal és a szürkerothadással szemben. A pleveni Szőlészeti és Borászati Intézetben nemesítették a Buket és a Villard blanc fajták keresztezésével. Új fajtaként 1976-ban ismerték el. Főként az északi szőlő- és borvidéken terjedt el.   Késői érésű fajta: október első felében érik. A tőkék erős növekedésűek, termékenységük és termésük nagy. Nem hajlamos virágelrúgásra és bogyózsugorodásra (millerandage). Ellenálló a peronoszpórával, a lisztharmattal és a szürkerothadással, valamint az alacsony téli hőmérséklettel szemben. Regenerálódó képessége nagy, ezért különböző törzsmagasságú műveléssel is nevelhető.   A fürt közepes méretű (150 – 160 g), hengeres-kúpos, tömött vagy félig tömött. A bogyók aprók (1,6 – 1,8 g), gömbölyűek. A héj vékony, szívós, sötétkék, bőséges viaszos hamvval. Az állag lédús, harmonikus ízű. A leve színtelen.   A szőlő 22–24% cukrot halmoz fel (kedvező, meleg években akár 25 – 26%-ot is), savtartalma 7,6 g/l. Intenzív vörös színű, friss, testes, extraktgazdag, kellemes gyümölcsös illatú vörös asztali borok készülnek belőle. Azokban az években, amikor a szőlő több cukrot halmoz fel, kiváló minőségű desszertborok is előállíthatók belőle.